A Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál híres arról, hogy nem fél kísérletezni, és 2024-ben is akadt bőven formabontó alkotás. Ezek közül is kitűnik Laurynas Bareiša új filmje, a Drowning Dry (litvánul: Seses, magyarul Légszomj), amely a Nemzetközi Versenyprogramban debütált. A rendező neve nem ismeretlen: 2021-ben a Pilgrims című filmjéért elhozta a velencei Orizzonti-díjat. Most pedig egy újabb, egészen különleges családi drámával tért vissza.
Innentől spoilerek is jönnek!
Csendesen indul, aztán bombaként érkezik meg
Első pillantásra úgy tűnik, csak egy szokványos hétvégi összejövetelbe csöppenünk bele. Két család érkezik egy tóparti házba: Ernesta és férje, Lukas – aki épp egy MMA-meccs fáradalmait piheni ki – valamint Ernesta testvére, Juste a férjével és a kislányával.
Bareiša nem kapkod. Hosszú, távoli beállítások, alig mozgó kamera, hétköznapi mozzanatok. Olyan pillanatokat figyel meg, amik fölött normál esetben elsiklanánk. A film eleje ezért már önmagában feszül: érezzük, hogy valami készül, csak még nem tudjuk, mi.
Amikor becsapódik a bomba
Körülbelül fél óra telik el, amikor egy tragikus baleset történik a vízben. A család élete egy csapásra megváltozik, de Bareiša ezeket nem a megszokott úton meséli tovább.
Ahelyett, hogy látnánk az események közvetlen következményeit, hirtelen előreugrunk az időben. A jövőben pedig olyan sorsokkal találkozunk, amelyek látszólag „nem illenek össze” a logikus folytatással. Ez a zavarba ejtő váltás nem véletlen: a rendezőt sokkal jobban érdekli a trauma torzító hatása, az emlékezés kiszámíthatatlansága, mint a konkrét cselekmény.
A cím – Drowning Dry, vagyis „szárazon fuldoklani” – gyönyörűen összefoglalja ezt: nem a vízbe fulladásról szól, hanem arról a láthatatlan belső fulladásról, amit a feldolgozhatatlan élmények okoznak.
Merész, megosztó, de erős élmény
Külföldi kritikusok szerint a film izgalmas koncepcióra épül, bár az időkezelés „szeszélyessége” helyenként egyenetlenné teszi a dramaturgiát. Viszont Bareiša formális kísérleteit sokan dicsérik: a hosszú csendek, a lassú ritmus, a szokatlan távolságtartás mind a film sajátos atmoszféráját építik.
A legemlékezetesebb mégis a két nővér táncos jelenete. A pillanat könnyednek, szinte jelentéktelennek tűnik, míg a történet későbbi fordulatai után visszatekintve már gyomorszorítóan hangsúlyossá válik. Ritka, amikor egy ilyen apró jelenet ekkora súlyt kap.
Összegzés
A Drowning Dry (Légszomj) nem könnyű film, de annál mélyebb nyomot hagy. Egy minimalista, merész és értelmezésre hívó alkotás, amely a családi tragédiák utórezgéseit kutatja. Laurynas Bareiša ismét bebizonyította, hogy érdemes odafigyelni rá, és valószínűleg még sokszor hallunk majd róla.
10/10
Nálunk az HBO Maxon elérhető.
Képek: justwatch.com
0 Megjegyzések